A legjobb békepolitika a kereskedelem

Hans-Werner Sinn

Interview with Hans-Werner Sinn, Figyelő, No. 2015/12.

Nincs más megoldás, Görögországnak el kell hagynia az eurózónát - nyilatkozta a Figyelőnek a müncheni lfo gazdaságkutató intézet igazgatója.

Nemrég publikálták a European Economic Advisory Group (EEAG) jelentését az európai gazdaság állapotáról. Ebből kiderül, hogy a fellendülés még várat magára, az eurózónában továbbra is gyenge a növekedés. Mik a kilátások 2015-re?

A kilátások egyelőre bizonytalanok. Sok függ az olajárcsökkenés hatásától és attól, hogy az Európai Központi Bank (EKB) programjamennyire lesz sikeres, beindítja-e a keresletet De összességében azt mondanám, optimista vagyok.

Gondok azért vannak még bőven, Görögország például továbbra sem tud kilábalni a válságból. Ön az eurózónából történő görög kilépés (Grexit) egyik legharcosabb szorgalmazója. De nem késő már erről beszélni?

Miért lenne késő? Minél tovább várunk ezzel a lépésse!, annál több pénzbe s annál több fiatal karrierjébe kerül. Az ifjúsági munkanélki.lliség az országban eléri az 50 százalékot, ez egy valódi humanitárius katasztrófa. Mindez nem a többi állam hibája, hiszen az euróövezeti tagországok és az EKB eddig a hellén GDP 173 százalékának megfelelő meonyiségu hitelt nyújtott Görögországnak. Ebből 32 Marshall-terv kijönne, a helyzet mégis rosszabb, rnint valaha. Ha visszaállítanák és leértékelnék a drachmát, akkor hirtelen megdráguina az összes importélelmiszer. Márpedig Görögország, akármilyen meglepő is, él el mi szer-importőr. A lakosság nem venné többé a drága külföldi árut, helyette a hazai termelőket választanák, akiknek ez munka- és üzleti lehetőséget nyújtana. De nem csak nekik: viszszatérnének a turisták is Görögországba, ha az árszínvonal alacsonyabb lenne, és azok a gazdag görögök is, akik külföldre vitték a pénzüket Lennének ismét befektetések, beioduina az építőipar, épülnének gyárak, és fellendülne az ipar is.

Az EEAG tanulmánya szerint három fő kihfvás áll az EU és az eurózóna előtt. A regionális egyenlőtlenségek ~ csökkentése, az energiaunió és a mig- ~ ráció. Ezek mind a nemzeti szuvereni- ~ tással, a határokkal kapcsolatos kérdések, mintha a válság visszahozta volna ezek jelentőségét. 2008 előtt a számok azt mutatták, hogy a szegényebb országok és régiók kezdenek felzárkózni, de a válság óta ezek a különbségek ismét nőnek. Ez vajon azt jelenti, hogy az EU kiegyenlítő szerepe csak békeidőben működik, amikor baj van, akkor mit sem ér?

A kiegyenlítődés, a különbségek csökkenése 2008-ig meglehetősen gyorsan zajlott. Mondhatnánk, hogy túl gyorsan. A tapasztalat azt rnutatja, hogy ezt sem lehet felgyorsítani, ennek is megvan a maga természetes üteme. A 2008 előtti felzárkózás mögött sok országban mesterséges növekedés állt, amit hitelekből finanszíroztak Nemcsak az olcsó euróhozjutó dél-európai országokban, hanem Magyarországon is, amely svájci frankban adósodott el. Szerencsére önök találtak erre megoldást, amikor forintosították a hiteleket. Szerintem ez volt az egyetlen ésszerű út.

Az energiauniót fontosságában a monetáris unióhoz hasonUtják. Ez a feladat vajon akkor is ilyen sürgető lenne, ha nem lennének a kapcsolatok ennyire feszültek Moszkvával?

Igen, mert az energiával kapcsolatos ügyek m.inden országot érintenek. A német döntés arról, hogy a zöldenergiákat támogatjuk, lenyom ta a szén-dioxidkibocsátási kötvények árát, ami hirtelen a valóságosnál olcsóbbá tette a szénbányászatot Több országban ismét beindultak a szenes erőmilvek, ami viszont versenyképtelenoé teszi a zöldenergiát Németországon kívül. A szénerőműveknek természetesen környezeti hatásuk is van, hatnak a levegő m.inőségére a szomszédos országokban is. Nagy az ingadozás az áramigények terén is, és a zöldenergia sem stabil. Mindez arra utal, hogy össze kell kötni az európai országokat, hogy az ingadozásokat a kereslet és a kinálat oldalán ki tudjuk küszöbölni. Ehhez kell a közös poljtika. Az energiaunió szeriotem ma a monetáris uniónál is fontosabb feladat.

És mit szól ahhoz, hogy Budapest Moszkva felé tekint- energetikai szempontból is?

Rokonszenvvel figyeltem, hogy a magyar kormány Oroszországgal szerzódött az új atomerőmű ügyében. Igaz, most az Európai Bizottság megakasztotta ezt a folyamatot, és a brüsszeli döntést tiszteletben kell tartani. A franciák meg nyilván örülnek, mert abban reménykednek, hogy ők köthetik meg az üzletet. Összességében aggodalommal figyelem az Oroszország és a Nyugat közti növekvő különbségeket, mert úgy gondolom, hogy a legjobb békepolitika a kereskedelem.

Politikai kérdés lett mára a migrációból is. Rengeteg a félelem a fejlett európai országokban a kontinens keleti részéből érkező bevándorlóktól, akik lenyomják a béreket, elveszik a munkahelyeket vagy épp a szociális juttatásokat a helyiektől.

Külön kell választani azokat, akik munkavállalókéntjönnek és azokat, akik csakaszociális segélyek miatt érkeznek. Az előbbi alapvetően gazdasági szempontból hasznos bevándorlás, az utóbbi haszontalan, ráadásul szociális, illetve politikai feszültséget kelt. 2004 és 2008 között a lengyel munkaképes lakosság 6 százalékament külföldre, több mint kétmil)jó ember. De amint a lengyel gazdaság növekedni kezdett, sokan v i ss za is me n tek. Arn i a jóléti turistákat illeti, itt megoldást jelenthet ne, ba a szociális segélyeket továbbra is a saját hazájuk és nem a tartózkodási helyül választott állam folyósítaná. De akárhogy is szabályozzuk az EU-n belüli migrációt, szükség lesz unióo kívüli munkavállalókra is, mert a munkaképes kon\ lakosság folyamatosan csökken. Az EU-n kívülről érkezők többsége ugyan menedékkéró, de utólag kiderül, hogy 90 százalékukat gazdasági okok motiválják. Ők is lehetnek hasznos munkavállalók. Ehhez azonban érdemes lenne egy pontrendszert kialakítan i az Európai Unióban ís, olyasfélét, mint amit Kanadában használnak, hogy azokat az embereket vonzzuk, akikre valóban szükségünk van.